A történetben itt jött el az Ayurvéda tanainak megismerése. Nem túlzok. Azonnal mély szerelembe estem. Nem győztem tanulni és alkalmazni. Ezer százalékos bizonyossággal éreztem, hogy azt tanulom, amit mindig is kellett, hogy tanuljak. Azt tapasztalom, amit mindenkinek szükséges volna megtapasztalnia.

Az ayurvéda tanaiban találtam válaszokra a mélyebb kérdéseimre, kételyeimre, az élet értelmére. Talán, ami még fontosabb volt az az, hogy megtaláltam helyemet a nagy egyetemes egészben. Azt gondolom azóta, hogy enélkül a felismerés nélkül nem lehet valódi biztonságot kialakítani. (Persze ettől még a te tapasztalásod lehet más.)

Rengeteg önismereti eszközt kipróbáltam ekkora már, sőt, elvégeztem a pszichológia szak BA képzését is. Mégis az ayurvéda ajánlásait, megközelítését találtam a legfinomabb módszernek, ami az emberi testhez, lélekhez, és szellemhez nyúl. Mélységes tisztelettel és szeretettel adózik természet, és minden létező iránt. Számomra valóban beteljesítette az Élet Tudománya nevet. Belső önfejlesztésem ekkor még ha tudattalanul is, de töretlenül haladt előre, egyre jobban és jobban lettem.

Az Ayurvédát nem véletlenül nevezik az öngyógyítás művészetének. Mindannyiunkban ott rejlik a lehetőség, hogy újra kapcsolódva eredendő természetünkkel, fizikai és mentális egészségünk helyreálljon.

Az ayurvéda ott él mindannyiunkban, csak a szándék szükséges, hogy felfedezzük magunkban.